Dalmánál csak annak volt esélye, aki betört az ő világába. Aki őrült tettekre volt képes, csak hogy meghódítsa. Aki minden idegszálával őt szerette volna, kitépte a csigaházából, magával tudta sodorni, elvarázsolta, s aki mellett különlegesnek érezhette magát. Aki ráérzett arra, mire vágyott a lelke leginkább, s megadta neki. Dalma lebegett, hogy létezik még ilyen ember. Csak kis idő múlva ocsúdott, figyelve a jelekre. „Hahó, Dalma, normális ember ilyet nem tesz!” „Nem? Miért nem? Nekem ez lenne a normális. Jajj…”
Powered by WPeMatico
from WordPress http://ift.tt/1QNJAWQ
via
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése